Muhi Mária
pszichológus, családterapeuta
Mozaik család szakértő
Baba vagy kutya?
Fontos a barátság egy kutyával vagy macskával. Természetes, hogy aki ezt megtapasztalta, a gyerekének is szeretne hasonlót. De vajon hogyan lehet megteremteni a harmóniát, amiben a kisgyerek és a társállat is boldogan és biztonságban él együtt?
A Szily család két menhelyről hozott, egy év körüli vizslával élt együtt, amikor megérkezett hozzájuk a baba.
– Mindig volt kutyánk, én is így nőttem fel. Nem aggódtunk, sokkal inkább az volt a cél, hogy a gyerek az első pillanattól kezdve kutya közelében éljen – meséli az apa. – Ilyenkor a legtöbb családban persze fölmerül, hogyan élhet a baba mellett két kutya úgy, hogy a megfelelő higiéniai körülmények is megmaradjanak. Mi azonban azt valljuk, hogy a teljesen steril környezet nem jó, nincsen rá szüksége a kicsinek. Természetesen vannak ésszerű határok. Ilyen például, hogy a gyerekszoba tabu. A pici hathetes koráig nem engedtük, hogy megnyalja vagy hozzáérjen a kutya, azóta viszont enyhült a szigor, kezd kialakulni a kapcsolat a baba és a kutyusok között. Megmosolyogtató, ahogyan mostanság megpróbálja a baba figyelmét felkelteni a kutya. Előfordul, hogy szoptatás alatt odahozza a játékait, és leteszi a kicsi elé, mert szeretné, ha játszanának. A baba erre persze még nem reagál, de a kutya nem adja föl.
– Ha a családnak már volt kutyája a gyermek születése előtt, az egy másik, egyszerűbb élethelyzet – magyarázza dr. Fok Éva állatorvos. – Ilyenkor inkább csak össze kell szoktatni az állatot a kisbabával. Az első időszakban azonban fokozattan kell figyelni a már régi “családtagra” is, hiszen a viselkedése, reakciói megváltozhatnak a baba közelében. Azokon a szokásokon, amelyek a baba érkezése előtt voltak a kutyus életében (sétálás, étkezések ideje), nem érdemes változtatni, az maradjon biztos pont. Ha a család a baba érkezése előtt nem volt túl szigorú a higiénia terén, akkor egy-két dolgon a kicsi érkezése után azért érdemes változtatni. Különösen igaz ez a lakásban tartott kutya esetében. A szükséges oltásokra és a rendszeres féregtelenítésre is nagyon fontos ügyelni, sőt a szakember szerint akár egy évben egyszer egy bélsárvizsgálat is hasznos lehet.
Az állat gondoskodni tanít
Muhi Mária gyerekpszichológus szerint örömteli, ha van valamilyen társállata a kisgyereknek, mégis fontosnak tartja hangsúlyozni az ellenérveket is. Az állattartás ellen szóló egyik legfontosabb érv, ha a szülők játékszernek szánják az állatot, így akarnak örömet szerezni a gyereknek. Ezzel viszont súlyos hibát követ el a szülő, hiszen nem azt tanulja meg a gyerek, ami az állattartás értelme lenne, a felelősséget és a gondoskodást. Pedig az állattal való együttélésnek éppen az lenne a célja, hogy a gyerek megfigyelje, mire is van szüksége a kutyának vagy a nyuszinak, figyelembe vegye az igényeit, és így megismerje a gondoskodás néha monoton, de sok örömet is adó dimenzióit.
MIÉRT ÉRDEMES MINKET VÁLASZTANI?
- Megértő környezet
- 15 év tapasztalat
- Segítő figyelem
- Kedvező díjszabás
NÉHÁNY GONDOLAT AZOKTÓL, AKIKNEK MÁR SEGÍTETTÜNK
A terápia lehetőséget teremtett arra, hogy olyan kérdéseket tegyek fel magamnak, amelyeket magamtól nem tettem volna fel, és olyan szemszögekből lássam a saját életemet, amilyenből korábban nem láttam. Amikor az ember feszült vagy lehangolt, hamar beszűkül a látásmódja. A családterápia segít ezt újra kitágítani.
Azt kaptam, amit szerettem volna – új szempontokat, új kérdéseket, amelyek alapján átértékeltem és másképp csináltam dolgokat. Ettől javult a magánéletem, ami megerősített abban, hogy jó úton haladok – ami viszont pozitívan hatott ki magára a terápiára is.
A házasságunk mélypontra jutott. A férjem nem egy beszélgetős alkat, de gondoltam itt megnyílna. Másoktól hallottam, hogy egy ilyen terápián segítenek rávilágítani olyan dolgokra, ami mellett elsiklik az ember. És ez valóban így történt. Olyan dolgokat beszéltünk át, amik “túl egyszerűek”, de ezekben rejlik a megoldás kulcsa. Egyszerű, de nagyszerű dolgokat kaptunk.
Egy-egy felmerülő kérdés alkalmával nem ellenfelekként, hanem partnerekként próbálunk megoldást keresni, és nem bántjuk feleslegesen a másikat (legalábbis törekszünk erre, ha nem is mindig sikerül, de jobban boldogulunk a konfliktusaink megoldásával, mint a terápia előtt).