Muhi Mária
pszichológus, családterapeuta
Mozaik család szakértő

Muhi Mária: Mozaik-családban boldogan

Türelemjáték

Egyre több a mozaik-család, a tagokat pedig legtöbbször felkészületlenül éri az új helyzet. Megéri alakulni, fejlődni benne, hiszen a soktagú kirakósból harmonikus egyediség születhet.

Ha körülnéz ismerősei körében, hányan vannak, akiket érint a mozaik- más néven patchwork-család témája? Tapasztalatom szerint többen lesznek, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek ezzel a létformával. Többen lesznek azok, akik már elváltak vagy a szüleik váltak el, illetve gyerekeik építenek fel egy új családot. A gyakoriság ellenére még mindig úgy gondolkodunk ezekről a családokról, mint valamilyen eltérés, kihágás a „normális” családmodelltől. A normáktól való eltérés a többség számára negatív üzenetet hordoz, valamiféle hibásság érzetét kelti, és ettől a szereplők eleve vesztes helyzetből indulnak. Úgy érzik, már csak rossz megoldásokkal élhetnek, és erős bűntudatuk lesz, hogy valamit elhibáztak.

Őszintén be kell vallani, hogy mi pszichológusok is sokat tettünk azért, hogy ez az általános bűntudat szárba szökkenjen. Megszámlálhatatlan tudományos és ismeretterjesztő cikkben boncolgattuk a válás káros hatásait a gyermekek fejlődésére nézve. A valóság viszont az, hogy napról-napra többen élnek mozaik- családban, és a jó megoldások megtalálását megnehezíti, ha a tagok folyamatosan azt érzik, hogy valami baj van velük. Mindezek mellett még segítséget is alig kapnak ahhoz, hogyan tudnák jobban kezelni a kialakult helyzetet, a természetes konfliktusokat. Pedig a bűntudat csökkentése, a várható nehézségekkel való szembenézés és felkészülés segít abban, hogy az élet az új családban is több örömet és kevesebb konfliktust jelentsen.
A mozaik-család kifejezés egyelőre főleg negatív sztereotípiákat hív elő, ugyanakkor, ha a mozaik szó eredeti jelentését tekintjük, sok pozitív elemet is megragadhatunk belőle. A mozaik azt jelenti, hogy különböző apró, külön-külön nem egységet alkotó részecskéből valamilyen új értéket képviselő alkotás születik. Fontos az alkotórészek gondos összeillesztése és az elemek sajátos harmóniájának megteremtése, amely teljesen egyedivé teszi az alkotást. Talán tekinthetnénk ebben az értelemben is a mozaik-, patchwork-létre.
Valószínűleg ezt az aprólékos illesztési munkát kell elvégezni egy ilyen család születésekor is. Finoman össze kell csiszolni az eredeti részeket, meg kell találni az új összhangot, és türelemmel ki kell várni, amíg a tagok megtalálják új helyüket.

Tipikus csapdahelyzetek

A jó mozaikhoz idő kell

A mozaik családok életében az egyik legfontosabb szerepe a türelemnek van. A túl gyors, erőltetett kialakulás nagyon sok konfliktust okoz. A legideálisabb az lenne, ha csak akkor kezdődne egy új kapcsolat, ha a régi már teljes mértékben lezárult. Amikor az érzelmi kötelékek teljes mértékben eloldódtak. Ez azt jelenti, hogy már erős negatív érzelmek sem kötik össze a volt partnereket. Akkor érdemes egy új ajtót kinyitni, ha a másikat már becsuktuk magunk mögött. Ez azonban nagyon ritkán van így.
Fontos figyelembe venni, hogy a gyerekeknek is szükségük van felkészülési időre. Általában a felnőttek hosszabb ideje készülnek egy döntés meghozatalára, de a gyerekeket váratlanul éri az új helyzet. Hagyjunk időt nekik arra, hogy feltehessék kérdéseiket azzal kapcsolatban, hogy mi vár rájuk! Többnyire arra kíváncsiak, hogy lehetőségük lesz-e mindkét szülővel megtartani a jó kapcsolatot, illetve hogyan néz ki majd új életük.

Személyes tér

Egy újonnan kialakuló családban nagy figyelmet kell szentelni a megfelelő személyes tér biztosításának. Nagy hiba, ha a hasonló korú vagy nemű gyermekeket megpróbáljuk összeterelni egy szobába, azzal a reménnyel, hogy majd „elszórakoztatják” egymást. Ez ritkán sikerül, sokkal inkább az lesz a következmény, hogy állandó hadakozásba fordul a helyzet. A gyerekek nagyon eltérő szabályok szerint működő családokból érkezhetnek, és az életritmus összehangolása nagyon nehézzé válik. Fontos szem előtt tartani, hogy a mozaik családos életformát sohasem a gyerekek választják, hanem a szülők, tehát ők lényegében idegenként kényszerülnek együtt élni.

Ki nevel a végén?

Rövid idő elteltével szintén csapdahelyzetben találhatja magát az a szülő, aki új párjában új anyukát vagy apukát keres. A válás nem szünteti meg a kapcsolatot az eredeti szülő és a gyermek között. Ha az új párunk arra kényszerül, hogy ő tartasson be minden szabályt, nagyon hamar megkapja az a mondatot: „nem te vagy az apám/anyám” És ebben teljesen igaza van. Tehát érdemes egy teljesen új szerepet kialakítanunk az új párunk számára, ami sokkal jobban hasonlít egy idősebb barát, mint az eredeti szülő szerepére. A nevelés felelőssége és az új szabályok betartatása továbbra is legyen az eredeti szülők kezében. Ha sikerül megőrizni a megfelelő távolságot, akkor jó esély van rá, hogy előbb-utóbb kialakul az új társ és a gyermek között ez a pozitív baráti viszony, de ehhez minden szereplőnek a saját szerepét kell játszania.

Érzelmeket nem lehet elvárni

Az új családban a legtöbb, ami elvárható a gyerekektől, hogy megadják minden családtagnak az alapvető tiszteletet. Szeretetre viszont senkit nem lehet erővel rávenni. Az külön adomány, ha idővel erős érzelmi kötelék is kialakulnak, de a vérszerinti szülő előjogait elvitatni nem érdemes. Mindez vonatkozik párunk gyermekére is. Szeretni valakit nem döntés kérdése, de elfogadni egy helyzetet tudatosan kell.

Vigyázzunk az új kapcsolatra

A terápiába jelentkező mozaik családok esetében az egyik leggyakoribb nehézség, hogy a volt partner a legkülönbözőbb – direkt és indirekt – módokon próbál beavatkozni az új pár életébe. Az új család határaira, az új párkapcsolatra különösen vigyázni kell, bár ezek a határok mindig egy kicsit képlékenyebbek, átjárhatóbbak lesznek, mint az eredeti család határai.

A gyermek maradhasson csak gyermek

A beavatkozás leggyakoribb módja, hogy az elhagyott fél a gyerekeket használja érzelmi zsarolásra. Erre a másik fél saját bűntudata miatt úgy reagál, hogy megpróbál túlkompenzálni a gyereke felé, ezzel veszélybe sodorva a párkapcsolatát és az új család egyensúlyát. A gyerekek viszont egyáltalán nem élvezik ezt a helyzetet. Nekik az életkoruknak és a személyiségüknek megfelelő nevelésre lenne szükségük, és legfőképpen arra, hogy szüleik megtalálják új, felnőtt társukat és ne őket használják érzelmi támasznak. Soha ne hozzuk olyan helyzetbe a gyerekeket, hogy választaniuk kelljen a szüleik között!

A gyermek nem üzenő fal

Ha egy kapcsolat megszakad, amelyben gyerekek is vannak, tudomásul kell venni, hogy csak a férfi-nő kapcsolatot lehet megszakítani, a szülőtársi kapcsolat egy életen át tart, ezért a kommunikációt fenn kell tartani a szülők között. Persze ez hallatlanul nehéz, hiszen a váláshoz vezető egyik ok nagyon gyakran éppen a kommunikáció megromlása volt. A gyermekek érdeke viszont az, hogy ne használják őket arra, hogy egymásnak üzengetnek velük. A szülőknek biztonságos védőhálót kell biztosítaniuk a gyermekeik számára, és a vitás kérdéseket mindig közvetlenül egymással megbeszélniük.

Minden mindig változik

Az élet a mozaik-családban hihetetlenül mozgalmas. Fel kell készülni arra, hogy bizony nagyon gyakran kell az újratervezés funkcióval élni. Ez különösen az ünnepek és a szünetek idején érzékelhető. Próbáljunk meg rangsorolni, hogy az adott élethelyzetben milyen forgatókönyv szolgálná legjobban a család érdekeit, és a gyerekek életkorát is figyelembe véve kreatívan változtassunk az együttműködés keretein.

Ne játsszunk „ki a jobb szülő?” versenyt!

A gyermeknevelés minden családban feszültségek forrása. Vannak nehezebb és könnyebb időszakok. A szülők nagy többsége időnként úgy érzi, hogy csődöt mondott. Egy mozaik-családban könnyen belecsúsznak a szülők a kölcsönös vádaskodásba azzal kapcsolatban, hogy ki neveli jobban a saját gyerekeit vagy kinek a nevelési elveit fogadja el az új család. Érdemes őszintén bevallani, hogy senki nem csalhatatlan, nincsenek abszolút jó megoldások.
Mozaik családban élni nem könnyű, de kompromisszumokkal, kreativitással nagyon izgalmas és tartalmas lehet az új család élete. Az ilyen családban élő gyermekek nagyon jól megtanulhatnak alkalmazkodni, rugalmasan szabályozni a kapcsolataikat. Felnőtt életüket azzal a reménnyel kezdhetik, hogy mindig van esély az újrakezdésre.

A gyakoriság ellenére még mindig úgy gondolkodunk ezekről a családokról, mint valamilyen eltérés, kihágás a „normális” családmodelltől.
Bizony nagyon gyakran kell az újratervezés funkcióval élni.

Nem minden baj forrása a mozaik család
A sok konfliktus hatására majdnem minden mozaik családban felhangzik egyszer-kétszer a sóhaj: bárcsak ne kezdtünk volna bele!
Megnyugtatásképpen jó, ha tudatosítjuk a problémák nagy része minden „normális” családban is előfordul. Mindenütt nehéz a dackorszak, vannak iskolai kudarcok, a gyerekek lehetnek udvariatlanok, rosszkedvűek, utálatosak. A kamaszok harciasak, nyeglék és rendetlenek. Ráadásul a legjobb családokban is előfordul, hogy valaki éppen „világgá akar menni”

Forrás: Türelemjáték in.: HVG extra pszichológia, 2014/ 3. szám, 48-50. oldal

MIÉRT ÉRDEMES MINKET VÁLASZTANI?

  • Megértő környezet
  • 15 év tapasztalat
  • Segítő figyelem
  • Kedvező díjszabás
EGYEZTESSEN IDŐPONTOT!

NÉHÁNY GONDOLAT AZOKTÓL, AKIKNEK MÁR SEGÍTETTÜNK

A terápia lehetőséget teremtett arra, hogy olyan kérdéseket tegyek fel magamnak, amelyeket magamtól nem tettem volna fel, és olyan szemszögekből lássam a saját életemet, amilyenből korábban nem láttam. Amikor az ember feszült vagy lehangolt, hamar beszűkül a látásmódja. A családterápia segít ezt újra kitágítani.
Azt kaptam, amit szerettem volna – új szempontokat, új kérdéseket, amelyek alapján átértékeltem és másképp csináltam dolgokat. Ettől javult a magánéletem, ami megerősített abban, hogy jó úton haladok – ami viszont pozitívan hatott ki magára a terápiára is.
A házasságunk mélypontra jutott. A férjem nem egy beszélgetős alkat, de gondoltam itt megnyílna. Másoktól hallottam, hogy egy ilyen terápián segítenek rávilágítani olyan dolgokra, ami mellett elsiklik az ember. És ez valóban így történt. Olyan dolgokat beszéltünk át, amik “túl egyszerűek”, de ezekben rejlik a megoldás kulcsa. Egyszerű, de nagyszerű dolgokat kaptunk.
Egy-egy felmerülő kérdés alkalmával nem ellenfelekként, hanem partnerekként próbálunk megoldást keresni, és nem bántjuk feleslegesen a másikat (legalábbis törekszünk erre, ha nem is mindig sikerül, de jobban boldogulunk a konfliktusaink megoldásával, mint a terápia előtt).

SAJTÓMEGJELENÉSEK, PUBLIKÁCIÓK